Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, b?séggel,
Nyújts feléje véd? kart,
Ha küzd ellenséggel
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztend?t,
Megb?nh?dte már e nép
A múltat s jövend?t

?seinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád h?s magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj sz?l?vesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de b?neink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörg? fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd törökt?l rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Gy?zedelmi ének
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most k?halom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréb?l,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák h? szeméb?l

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje véd? kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztend?t,
Megb?nh?dte már e nép
A múltat s jövend?t