(Dolák-Saly Róbert )

Nekem az a nap oly fontos volt, mikor elõször megláttam,

Az a film csak róla szólt, soha nem felejtem el.

Fején ékes tolldísz, komoly arcán nyers erõ,

Azt gondoltam akkor, hogy a példaképem õ.

De a csoda hamar köddé vált, mikor azt olvastam egyszer,

Hogy a fõhõs kitalált, soha nem is létezett.

Egy Karl May nevû ember agya hozta létre õt,

Úgy éreztem akkor, hogy a világ összedõlt.

Winnetou a prérin

Sose lovagolt,

Persze csak azért nem,

Mert lova se volt.

Winnetou e Földön

Még sohase járt,

Winnetou csak álhõs,

Égeti magát.

Winnetou az isten volt nekem, akit utánozni kezdtem,

Mokaszint viseltem, s néha azt mondtam, hogy "uff".

Az ajtó mögül lestem, hogy a bölény hátha jön,

Nem féltem, mert tudtam, hogy a végén lelövöm.

Winnetou a bátor,

Aki sose félt,

Persze csak azért nem,

Mert sohase élt.

Winnetou csak álom,

Nem igazi lény,

Sátra soha nem volt,

Kiröhögöm én.

Winnetou a legjobb

Apacs indián,

Ki hiszi el így ezt

Még ezek után?

Winnetou-ra mégsem

Haraguszok ám,

Szülinapja nincsen,

Szomorú talán.

Transcribed by IITI