(Laár András)

Álldogál a farkas a mezôn,

de néha elmegy.

Visszajön hamar,

aztán a helyén újra megdermed.

Fúj a szél, süt a nap,

néha esik, néha pedig havazik.

Jön a nyár, jön az ôsz,

utána meg tél van egész tavaszig.

A farkas a száját néha kitátja

a mezôn állva.

A szôre szürke, hosszú a farka

és jó nagy a lába.

Fúj a szél, süt a nap,

néha esik, néha pedig havazik.

Jön a nyár, jön az ôsz,

utána meg tél van egész tavaszig.

Farkas, farkas a mezôn,

farkas, farkas a mezôn.

Farkas, a farkas a mezôn áll.

Farkas, farkas a mezôn,

farkas, farkas a mezôn.

Farkas, a farkas a mezôn áll.

Áll a farkas, vörös a nyelve,

nyalja a száját.

Körülnéz és megrázza

szürke szôrruháját.

Fúj a szél, süt a nap,

néha esik, néha pedig havazik.

Jön a nyár, jön az ôsz,

utána meg tél van egész tavaszig.

Farkas, farkas a mezôn,

farkas, farkas a mezôn.

Farkas, a farkas a mezôn áll.

Farkas, farkas a mezôn,

farkas, farkas a mezôn.

Farkas, a farkas a mezôn áll.

Transcribed by IITI