(Laár András)
Álldogál a farkas a mezôn,
De néha elmegy.
Visszajön hamar,
Aztán a helyén újra megdermed.
Fúj a szél, süt a nap,
Néha esik, néha pedig havazik.
Jön a nyár, jön az ôsz,
Utána meg tél van egész tavaszig.
A farkas a száját néha kitátja
A mezôn állva.
A szôre szürke, hosszú a farka
és jó nagy a lába.
Fúj a szél, süt a nap,
Néha esik, néha pedig havazik.
Jön a nyár, jön az ôsz,
Utána meg tél van egész tavaszig.
Farkas, farkas a mezôn,
Farkas, farkas a mezôn.
Farkas, a farkas a mezôn áll.
Farkas, farkas a mezôn,
Farkas, farkas a mezôn.
Farkas, a farkas a mezôn áll.
Áll a farkas, vörös a nyelve,
Nyalja a száját.
Körülnéz és megrázza
Szürke szôrruháját.
Fúj a szél, süt a nap,
Néha esik, néha pedig havazik.
Jön a nyár, jön az ôsz,
Utána meg tél van egész tavaszig.
Farkas, farkas a mezôn,
Farkas, farkas a mezôn.
Farkas, a farkas a mezôn áll.
Farkas, farkas a mezôn,
Farkas, farkas a mezôn.
Farkas, a farkas a mezôn áll.
Transcribed by IITI