sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk virággal vártak

és mondták hogy gyõztünk de csak a lesütött szemüket a földre szegezett

tekintetüket lestük és láttuk nem akad senki köztük egy olyan

aki komolyan merné venni hogy a vérébe van amit a szemével lát

valami azt súgja neki hogy csak abban higgyen

akibe biztos hogy nem fog beleszeretni pedig a vérébe van

tudja õ is

sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk

bárki szívesen maradna köztünk

sosem voltunk senkik

az idegem mindenhol idegen de bárhová teszem

sosem hagy egyedül átlát a szemeden az idegen

a haverod õt nézd kilesi ha néznek figyeli ha nõ van

és úgy érzi közelebb menne mindig észbe kap hogy ezt

nem õ írja mások írják benne a kapucnis arcok

ülnek egy teremben írnak és égnek a lapok

az idegen szerint én szerelmes vagyok belétek bennetek

hagyjátok sosem voltunk senkik

mindenhonnan jöttünk