(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Desiré és az esö a címe a dalnak,
Amit harminckét éve dúdolok.
Két szereplöje van: Desiré és az esö,
Az esö zuhog, s Desiré benne áll.
Lemos az esö Desiréröl mindent,
Kalapot, ruhát, füzöstöl cipöt.
Egy meztelen test, Desiré csak ez.
Ez milyen esö? Ez komoly esö.
Antoine jön és kérdi Desirét:
"Azt hiszed talán megszabadulsz valamitöl?
Kalapod, ruhád, füzöstöl cipöd,
Lemállott, na jó, és tiszta vagy, na jó,
De kérdezem én, hangsúllyal, Desiré:
Arcodra száradt szokásaiddal mi lesz?"
"Mondd, hogy érted ezt? - kérdezi ázva Desiré -
Tán öreg vagyok, szokásaim rabja csak?
Megkérlek Antoine, csak azt ne mondd, hogy
Reménytelen itten állnom, itt e komoly esöben áznom,
De igenis leviszi majd rólam, amit én akarok,
Környezetem és családom, szociális körülményeim,
S vele minden bizalmatlanságom, tétovaságom,
Mások múltját, mit rámraktak,
Csak nem gondolod, hogy ez mind majd rajtam marad,
Csak nem gondolod...?"
Antoine csupán annyit mondott: "De igen."
Antoine csupán annyit mondott: "De igen."
Transcribed by IITI