Jéghideg agyban ébredek, tudod,

Fény mossa az éjszaka rancait,

Tudom és érzem, hogy merre jarsz,

Hiaba hiszed, hogy nem vagy itt.



Most sokaig nem latlak, tudod,

Pedig nem vehetem le rólad a szemem,

Lepedõm markolja sóhajod:

Csak Te mondod igy ki a nevem.



Az illatodban ülve varok egész nap,

Hogy szadban hozd el éltetõ vizemet,

Itt vagy velem, ahogy irom ezt a sort,

Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled!

(Én ott vagyok Veled!)



Többet nem tudok, 

Csak Neked dudolni halkan,

Néznek a csillagok,

Bennem most is béke van!



Álom-szakadék mélye var,

Onnan is visszahiv egy szó,

Dalt szül a sulyos félhomaly,

Érzem, hogy sirni volna most jó.



Reszket a föld, ha hozzam ér,

Egy-egy békés gondolat,

Amit nekem küldesz el,

Amiben magad is benne vagy…

(Benne vagy...)



Többet nem tudok, 

Csak Neked dudolni halkan,

Néznek a csillagok,

Bennem most is béke van!

Többet nem tudok, 

Csak Neked dudolni halkan,

Néznek a csillagok,

Bennem most is béke van! 



Többet nem tudok...

Néznek a csillagok...

Többet nem tudok...

Csak Neked dudolni halkan!