A varázshegyen innen és a varázshegyen túl,

éldegél egy idióta, nem olyan nagy úr,

Nincsen neki senkije és semmije e földön, õ maga a Fekete L'amoure...

Fekete L'amoure...mirr murr...Fekte L'amoure...

Hajnalgyári munkás õ és igen késõn kelõ,

ha kigyúlnak a reklám fények, akkor jön csak elõ.

Szomorú szíveket keres, és ha végül talál, 

fekete kezekkel ölel õ, mer' õ a

Fekte L'amoure...mirr murr...Fekete L'amoure...

Most megrezzen az égbolt, és abból aláhull egy félvilági szeretõ.

Alsóváros alján felborul a fény.

Fekete a mosolya és fekete a szeme, 

Éjfekete szíve már a bánat eledele.

Itt a vége fuss el véle, bocs hogy van a halál.

Ez a mese fekete mese.

Voltál te is ifjonc és bohó, féktelen fekete felhõket betörõ,

Angyalka a világ tetején...

Most megrezzen az égbolt, és abból aláhull egy félvilági szeretõ,

Alsóváros alján felborul a fény...