Oltsd el a lámpát kicsit,

tedd takarékra az agyad

lassíts le egy percre ember,

leelőzted magad!

Tudod hogy nem tart örökké,

hiszen volt már annyi jel,

hogy Ami egyszer volt, újra nem jön el.



Lehetne bársonyos minden éjszaka

de Isten ostoroz, s hajt a vér szaga.

Hiába menni kell, a csengő csilingel.

s Ami egyszer volt, újra nem jön el.



Halhatatlan vagy, gyönyörű android,

otthonod színtelen, szúros szagú aldehid.

Műanyag gombokon jajgat egy műköröm.

Hiszen te élsz! Én nem, csak működöm.



Alakja izgató, modern a külseje,

jó lenne sejteni, mit rejt a belseje.

Hiába faggatom, ő csak annyit felel:

Ami egyszer volt, újra nem jön el.



Halhatatlan vagy, gyönyörű android,

otthonod színtelen, szúros szagú aldehid.

Műanyag gombokon jajgat egy műköröm.

Hiszen te élsz! Én nem, csak működöm.



Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból.

Illegek-billegek egy csészealjon ülve.

Lám a jobbik részem a latrinában landol.

Remekül mennek a dolgok magukból kiürülve.



Halhatatlan vagy, gyönyörű android,

otthonod színtelen, szúros szagú aldehid.

Műanyag gombokon jajgat egy műköröm.

Hiszen te élsz! Én nem, csak működöm.