1. A lovaglegények a plafonig értek,
És köztük egy szikár alak ült.
A füstölQ gyertya a körmére égett,
Ha az ész fejvesztve menekült.
A valóság végül már messze járt,
S Q elindult akkor, hogy átélje, amit kitalált.

R. Don Quijote, Don Quijote,
A szélmalom csak játszik veled.
Don Quijote, Don Quijote,
Ma is köztünk élsz, de más a neved.
Don Quijote, Don Quijote,
A szélmalomharc mire való?
Don Quijote, Don Quijote,
Minek álmodni, ha ébren is jó?

2. Bús képq lovag az utakat rója,
Ha nincs, hát keres akadályt.
S ha úgy érzi, fontos, hogy valaki várja,
Egy Dulcineát is kitalál.
A valóság gyakran a fejére áll,
P nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál.

R.

A valóság gyakran a fejére áll,
P nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál.

R., R.