(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Desiré egy nap azt a megbízást kapta,
Hogy mivel nagyapjának elméje megzavarva,
örizze nagyapját, míg moziba megy nagyanyja,
S Desiré kettesben maradt nagyapjával.
Desirének nagyapját légnyomás nyomta meg,
és ettöl a légnyomástól lett ilyen beteg.
Desiré kitette az asztalra magnóját,
és a Don kanyarról faggatta nagyapját,
E szavakat mondta a szegény elmehúnytnak:
"Nagyapám, szerintem te az élö múlt vagy!
Szerintem az egész olyan, mint egy jelkép,
Itt ülünk; te múltként én pedig jelenként.
Mondj hát a magnóba minden fájó élményt,
Mert engem érdekel, hogy veled mi történt."
E szavakkal odanyújtotta a mikrofont,
Amit aztán a nagyapja rögtön bekapott...
Azóta Desiré öriz egy felvételt,
Amin a nagyapja emészt épp egy ételt,
Zubogás, csobogás, egyéb belsö hangok,
Szerencse, hogy nagyapja gyomra épp nem pangott...
"E hangok itt a múlt hieroglifái,
A megfejtésükben nem szabad megállni."
- gondolja Desiré, miközben azt hallgatja,
Mit emészt belsöleg talányos nagyapja.
Ugy gondolom, követhetjük útján Desirét,
Nyújtsa kezét egymás felé minden nemzedék.
Transcribed by IITI