(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Az elsö fénykép, látod, én vagyok,
és az asztalon borospohár,
A második kép, nézd csak, az apám,
Csillog a pohár, mit szájához emel.
A harmadik kép véletlen lehet;
éppen az anyám pohárba tölt,
Ez pedig mezö, épp vihar után.
Víg kirándulás, négy éve lehetett.
Fehér pihetollból egy palló vezet
A homlokcsonttól a tarkóig,
Emberek járnak végig a pallón,
Odébb egy mezö, éppen vihar után.
Fehér pihetollból való híd reszket,
Ott vonul rajta apám, anyám,
Ott megy nagyapám, mögötte fiam,
Csillog a pohár, szájukhoz emelik.
A mutatóujj körmében lakik
A dédnagyapám és ükapám,
Az asszonyoknak gerincem jutott,
Ott futnak végig déd és az ükanyám.
Van még egy kis hely, ahol a bokám,
Ahol a bokám lábszárba fut,
Itt vetnek gáncsot, itt ülnek lesben
Hét öregasszony, hetvenhét unokám.
Az elsö fénykép, látod, én vagyok,
és az asztalon borospohár,
A második kép, nézd csak, én vagyok,
Csillog a pohár, a számhoz emelem.
A harmadik kép véletlen lehet;
Pohárba töltök, megintcsak én,
Ez pedig mezö, épp vihar után.
Víg kirándulás, négy éve lehetett.
Transcribed by IITI