kihullnak kezembõl a könyvek.

a vilag magamra hagy.

mostantól hûvösebb napok jönnek.

szûkülõ idõm egyre tagasabb



elfordul tõlem a holt anyag

vonasaim halvanynak latszanak

levalnak lassan rólam a dolgok

igy leszek egyszerre mégis boldog



és ha az égi hataron innen

elszamoltat az Isten

nekem vamolni valóm nincsen



a bûnöket mindet banom

és ha lehet

ujracsinalom

mert tettem 

amit hittem

velem megtörtént a minden



lettem fegyelem neveltje

szerencse kegyeltje

elbukni igy többet ér

mint arnyékban élni

hazugan félni



az alku bolondja

a szavakat fonja

temérdek érdekért



és ha jön az alom

aludni jó

a tavolsag

törékeny üveggolyó

halkul a dallam

alig hallható

bennem is szól

az örök altató