Táncol az eleven t?z, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat ?z, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Vén völgy mélyén halvány fény,
Hajnali t?z kél nem várt rém,
Átkel a hídon a folyónál,
Átfut az erd?n, bosszút áll.
Zord hegyek csúcsát elérné
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felh? nem várná.

Táncol az eleven t?z, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat ?z, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Táncol az eleven t?z, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat ?z, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!

Ártó tündér varázsol,
Olvad az élet a dalától,
Vérvörös fényt szór magából,
T?zszív? szolgát halálból
Zord hegyek csúcsát elérné,
Emberek búját megnézné,
Vándorok útját bejárná,
Ha égen a felh? nem várná.

Táncol az eleven t?z, a holdra szegezi a lángját
Táncol, és vadakat ?z, a széllel keresi a párját
Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát
Táncol, amíg elszédülsz,
Nehogy rábízd éjjeled álmát!