Köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam
Nem szóltál és hagytál egy ideig az udvarodba' kóborolni
Hogy az alatvalóid is beavattad és õk is hódoltak nekem
Jó móka lehetett, de én is megtaláltam a számitásom

Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel, ma éjjel

Köszönöm, hogy hagytál engem a félelemes nagy kertben eltévedni
És ott könnyû titkoknak járni a végére.
Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam,
Mikor még a kertedben éltem, hogy menjen a többi
Köszönöm, hogy megy

Csak még egyszer
Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,
Hogy engedj be éjjel
Ma éjjel...