Köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam

Nem szóltál és hagytál egy ideig az udvarodba' kóborolni

Hogy az alatvalóid is beavattad és õk is hódoltak nekem

Jó móka lehetett, de én is megtaláltam a számitásom



Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, 

Hogy engedj be éjjel, ma éjjel



Köszönöm, hogy hagytál engem a félelemes nagy kertben eltévedni

És ott könnyû titkoknak járni a végére.

Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam, 

Mikor még a kertedben éltem, hogy menjen a többi

Köszönöm, hogy megy



Csak még egyszer

Kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök,

Hogy engedj be éjjel

Ma éjjel...