(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Mert robog a HÉV
Pomázról Pestre,
Robog a HÉV
és hozza Beát.
Bizony a Bea,
A Bea bejáró,
Pomáz-Pest között
Ingázik tehát.
Homlokát rányomja sokat
Az ablak üvegére Bea,
Bá-bá-bámul,
Hogy fut a táj.
A dal negyedéhez elért,
Megismertük Beát,
Ismerjük a HÉV-et és Pomázt,
Hát ismertessük, mi bántja Beát,
Mi a baja.
Beának baja,
Hogy Pomáztól Pestig,
Pest és Pomáz
Között csak úgy,
Egymaga mindig,
Sejtelme sincsen,
Hogy létezem,
Plusz én se Beát,
A bejáró Beát
Még véletlenül
Sem ismerem.
Robog a HÉV.
Felénél vagyunk a dalnak,
Tudjuk, hogy Bea nélkülem él,
Tudjuk, hogy ezért nem boldog,
Tehát e dal
Látszólag még
Egyszerü dal.
De menjünk csak tovább,
S nézzük meg Beát,
Mint cseppben
A tengernyi tragédiát.
Ugyanis Bea
Nemcsak engem nem ismer,
Hanem még számos személyt
és számos egyéb,
és számos egyéb,
Nagy horderejü
Sok eseményt.
Bajban van Bea,
Tájékozatlan,
S viszi a HÉV,
Ott ül egymaga.
Vége hát úgy van a dalnak,
Hogy Bea alulinformált marad,
Ingázik ide és oda,
és alulinformált marad.
Formált marad.
Bizony Bea,
A Bea bejáró,
Bá-bá-bámul,
Hogy fut a táj.
S így vagyok én is,
Be-be-bejáró,
Ki bá-bá-bámul,
Hogy fut a táj.
És így van mindenki,
Be-be-bejáró,
Bá-bá-bámulunk,
Miért fut a táj.
Transcribed by IITI