Ákos:

Ne nézz ram, faradt a mosolyom, ez nem én vagyok. 

Tarsaim, ahogy mulnak az évszakok, mar mind elhagyott. 

Ha latod azt, hogy a tûz, ami lobogott, mar alabbhagyott, 

Én segithetek, ha elfogadod, de aztan te is segits, ha kérem. 



Orsi:

Senkit sem izgat, rég megszoktuk, 

Üres szavak és csak hazugsag. 

Mar az is egy gond, hogy igazat mondj, 

A félelem igy most lassan lancot bont. 

S mikor a gyermekünk a vilagra jön, 

Hiaba kezdi tiszta szivvel, erõs hittel 



Á. és O.:

Hidd el végre, csak 7 masodperc az élet, 

Tul tavol vagy, hogy ezt értsed, 

Én varlak téged! 

Varlak téged... 



Ákos:

Nem értem, hogy mi kényszerit, hogy megvaltozzunk. 

Elfordulunk egymastól és bezarkózunk. 

Jó lenne, ha ugy élhetnénk, ahogy gyermekként hittem, 

Vartam, a kis örömök összekötnek minket, 

A szeretet mindig segit! 



Á. és O.:

Ne félj, csak 7 masodperc az élet, 

Tavol vagy, hogy ezt értsed, 

Én varlak téged! 



Orsi:

S mikor a gyermekünk a vilagra jön, 

Hiaba kezdi tiszta szivvel, erõs hittel 



Ákos:

Millió hang szól 



Orsi:

Mert hallom... 



Ákos:

Millió hang szól 



Orsi:

Megmutatja azt, mit kéne tenned, elérd, hogy könnyitsd a lelked végre 



Á. és O.:

Csak 7 masodperc az élet, 

Tavol vagy, hogy ezt értsed, 

Én varlak téged! 

Hidd el végre, csak 7 masodperc az élet, 

Tul tavol vagy, hogy ezt értsed, 

Varlak téged! 

Ó, csak 7 masodperc...