[Mistpain Path]


Természetnek veleje

Természetnek veleje

Csorgó patak nedüje

Vigyél erõt testembe


Egy pohár korty erõbõl a nyugalom

Csontomnak porával kutatom

Véremnek színével keresem

Ha a mindenség hangja van lelkemen


Voltak idõk a kapu elõtt

Utakat megjárva, élményekben dúskálva


Álmodtam, éreztem, felébredtem, odaértem.

Meglátva egy új jövõt, a természekorszak eljött.

Oltárt építve, áldozva a szépnek, égtájak felé tekintve

Elmondva az imákat, köveket összecsapva, táncokat járva

Éltetni és áldani az elfeledett Öregeket


Az ünnepeket a Földanya újra megszüli

Búcsúztatunk és köszöntünk

Nap, Hold, Tûztánc


A kõrõl pattant szikra

Hatalma

És lassan hangot adó

Féktelen uralma

Égig ér karja

Mely marja

Ha akarja

A szelet, teret és földnek talaját

Éjben homályos látványát

Kábulatba ejtõ komolyságát

Lelkünkben rejlõ tisztaságát és múltját

Visszahódít embert és állatot

Kopár sziklákból farag Oszlopos hagyatékot

Éjszaka suhanó fénye

Megvédve tõle

Fûben, vízben él

Bujkáló

Reményre váró

Mely tápláló

S haragot megziláló

Minden kis Bujdosót.