Mindegy, hogy honnan hova szakad a tér

Mert te fekszel az ágyon, s csak álom az egész

Hogy ez az ûr, a Tejút épp megfeszül

Lágyan átkarol, mint egy szûz, akitõl sokat tûrsz



Elõtted a végtelen, a hátad mögött mégsem

Szûnik meg a város, tied a fénye

Itt minden átkarol, szeretet, béke

Amit sokan írtak, kértek, itt van, a tied végre



És ha fáj, ha valami fáj, nem lesz vége 

De végre jólesik, hogy semmitõl nem esel térdre

És csak lágyan átjár a füst, amit lenn tartasz

Minden neked énekel, gyere hallgasd...



Eleven a kar, amivel ölel a szél

Megérzed, ha hozzád ér

Eleven a szem, amivel figyel a tér

Megérted, szabad vagy rég



Eleven a kar, amivel ölel a szél

Megérzed, ha hozzád ér

Eleven a szem, amivel figyel a tér...



Mindegy, hogy honnan hova tapad a vér

Mert csak fekszel a földön, álmodod és kész

De ez a zûr, ha megérted, majd elkerül

Lágyan átkarol a tûz, amitõl sokat tûrsz



Elõtted a szûz, a hátadon a keze

Mégsem szûnik meg a vágyad, tied az íze

Itt minden átkarol, szeretet, béke

Amit sokan írtak, kértek, itt van, a tied végre



És ha látsz, ha valamit látsz, bár nem lesz hangja

De végre jól esik, hogy semmitõl nem esel hasra

És csak lágyan átjár a füst, amit lenn tartasz

Minden neked énekel, gyere hallgasd...



Eleven a kar, amivel ölel a szél

Megérzed, ha hozzád ér

Eleven a szem, amivel figyel a tér

Megérted, szabad vagy rég



Eleven a kar, amivel ölel a szél

Megérzed, ha hozzád ér

Eleven a szem, amivel figyel a tér...



Eleven a kar, amivel ölel a szél

Megérzed, ha hozzád ér

Eleven a szem, amivel figyel a tér

Megérted, szabad vagy rég



Eleven a kar, amivel ölel a szél

Megérzed, ha hozzád ér

Eleven a szem, amivel figyel a tér...