Bennem ég a tûz

Dimenziók kulcsa már az enyém

Bebocsátást nyertem

A tükör mögé


Mikor átléptem a falat

Átváltoztam valamivé

Mi nem ember, s nem állat

Egy teremtménnyé mely nem Istené


Nincs ki uralkodjon felettem

Enyém már minden tudás

Meghaltam mielõtt megszülettem

Ott állok, hol senki más


Úttalan utakon járok

Messzi vizek felett szállok

Csillagok közt gyalog járok

Mindenek felett állok


Ott vagyok, hol

Élõ nem halhat

Holt nem járhat

Éber nem alhat

S alvót nem ébreszt fel a virradat


Itt vagyok hát, de valami más

Valami történt, ez nem vitás

Nem ebben hittem, nem ezt akartam

Túlléptem a határt


Született belõlem valami

Mit már nem lehet irányítani

Nem én alkottam, de mégis érez

Belõlem fogant s tudatára ébredt

Mi több mint ember, s több mint állat

Megöl engem, megfizetem az árat


Egy teremtmény mely csak az enyém

De ellenem fordult, nincs már több remény

Együtt születtünk, együtt múlunk el

Megöl engem, de velem pusztul el


Én vagyok a tudás, õ az õrület

Én vagyok az ismeret, s õ a gyûlölet


Én törtem utat a tükör mögé

Mely sosem létezett

Saját elmém csapdájába estem

Ez már az õrület


Hol a tudás önmagából fogan

Ott leszek én várva terád

A tükör mögött lesben állva

Vadászni fogok rád


Anyagi létem elpusztult

Elmém más létsíkon trónol már

Uralkodik, csillagok közt utazik

Élet bennem nem honol már


Hol a tudás önmagából fogan

Ott leszek én várva terád

A tükör mögött lesben állva

Vadászni fogok rád