Fejed fölött múlnak el az évek,
Nem tudod mi lesz még belõled,
Apád szavai mind lekoptak rólad,
Érzed, nem szeretnek, átnéznek rajtad.

A keresztútig mindennap eljutsz,
Senki nem vár, nem jön eléd.
Haza mennél, de nem kérnek belõled,
Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél.

Csak menj, sok hosszú év vár rád,
Sorsunk egybeforr, menj, vidd tovább!
A hajnal ágyat bont neked,
Megpihen rajta kemény fémszíved.