(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
A legjobb vicceket egész életemben
November elsején mondta el fivérem,
Fülembe üvöltött s közben az asztalra vert.
"Ismered - kérdezte - azt, hogy egy házmester,
Ki megszállott lottózó, egyszer egy kocsit nyer,
S véle egy örangyalt, kit elgázol véletlenül."
"Ismered - kérdezte - azt, hogy a Móricka
éppen anyák napján a tintát megissza,
S kékszínü versekkel rontja el az ünnepélyt?"
Romlik a hallásom, fivérem tudja jól,
úgy okoskodott hát, jobb, ha közelebhajol,
Feketéspoharak s levesestálak fölött.
Igy aztán családunk is arra kényszerült,
Hogy felemelkedjék a székröl, melyen ült,
Mind énfelém hajolt, hogy jobban hallják a szót.
"Ismered - kérdezték bele a fülembe - hogy
Vadászik Arisztid és jön egy nagy medve,
Kit mindig eltéveszt, s az majdhogynem megöli ööt?"
A legjobb vicceket az egész világon
November elsején mondta el családom,
Addíg míg dobhártyám egyszerre belészakadt.
Ott ültem siketen, nézve a halakat,
Hogyan is tátognak, formálnak szavakat,
Míg végül kinyögtem egyetelen szót: "Ismerem."
Micsoda látvány volt november elsején
Megdöbbent családom, hogy ezt kinyögtem én,
és hogy azóta is ezt a szót hajtogatom.
Ismerem, ismerem, ismerem, ismerem,
és ki is merem már mondani, azt hogy
Rég kiismertem már ezt, ismerem, ismerem ezt.
Transcribed by IITI