(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
A 74-es év,
A 74-es átkozott
Legeslegrosszabb év.
Nem jön, remélem, több ilyen.
A 74-es év
Mindegyik hajnalán esö esik,
Mindegyik ágya büdös,
S az ágyban nyirkos az ágynemü.
Elgelejtett év,
Elúsztál, elvitted ágyaidat,
Talponálló év,
Pénztáros asszonyok gépeit zörgetö, filléres év.
Nem tudok egy napot sem,
Nem tudok egyetlen nöi nevet,
Pedig napokból állt
és nöket, heteket, hónapokat is hozott.
A 74-es év,
Amikor majd minden éjszaka
A falban fémcsö sípolt,
S ott állt kint egy árnyék az ajtóm elött.
Az utcasarkon várt
Egy férfi és botjával rám mutatott,
Sötét kabátja volt,
és minden korty elött megrepedt poharam,
S borom kifolyt.
És borom kifolyt.
S eltünt a fogasról minden kabát,
és minden borom kifolyt,
74-ben megrepedt minden pohár,
Jó, hogy ennek is vége van.
Transcribed by IITI