(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics
Pétervárott megáll, mögötte senki sincs
Csak egyvalaki,
S mert sejti hogy ki,
Hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics:
"Szólj, Ördög, mi dolgod velem? Röviden szót keríts!
Aztán iszkiri!
Nem állhatlak ki!"
"Még ifjú író ön, Fjodor Mihajlovics,
- szólt egy hang a hát mögül - jövöje drága kincs,
S a cár ellen itt
összeesküszik..."
"Vészes e társaság, amelynek tagja lett,
Párizst képzel ide Pétervár helyett,
Mind csupa gög,
összeesküvök."
"De már holnap reggelen láncban lesz, bizony,
és lakni fogja majd, megjósolhatom,
Nyolc éven át
Szibériát!"
"Hohó - nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics -
írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs!
Lássuk tehát
Szibériát!"
"Még ifjú író ön - szól az ördög ott -
Jobb hát, ha folytatom még a jóslatot,
Mert lesz egy fanyar,
Fura kanyar..."
"Mert jó, mondjuk szenved ott, Fjodor Mihajlovics,
és midön visszatér, sok akadálya nincs,
A nagy könyveket
írhatja meg. Amde most figyeljen, Bátyuska!"
"Mert e nagy müvekben káromolja majd
Régenvolt társait, kikkel most összetart,
S a cár ellen itt
összeesküszik."
"És Párizs fertö lesz az új eszméivel,
A 'miért' helyett csak a 'hogyan'-t keresi majd, mivel
érdekesek
Az emberek."
"Igy jut el az emberhez az intézmény helyett
- szólt a hang és nevetett, ott a hát megett -
Hihihihi,
Dosztojevszkij!"
Igy maradt végül ott Fjodor Mihajlovics,
Rázva zúgó fejét, egy gondolata sincs,
Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Gondolat helyett
Gondolatmenet.
Transcribed by IITI