(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Egyszer falun
Biciklipedált tapostam én,
S a vázon
Egy kitelepített lány ült.
Lejtön lefelé,
A lány neve Annamari,
Vidám volt,
Bár sokat szenvedtek.
Én meg fiú,
Aféle klottgatyás fiú,
A höségben
Nyomtam a pedált és
Egymásba folytak a fák,
Mi külön volt, mind összement,
Az osztályharc
Egy biciklin
Megszünt s én
Vázon
Egy gróflánnyal
Azonnali
Hatállyal
Békét
Kötöttem egy
összefolyt
Világgal.
Fegyverszünet.
Mi külön volt, mind összefolyt.
Osztálykülönbségek
útszéli fákként.
Tapostam a pedált,
Szememben ugrált a vidék,
Egy kitelepített
Gróflánnyal, neve: Annamari.
Egymásba folyt,
Egy száguldás összehozta mind,
Mi külön volt,
S az ember nem hitte el,
Hogy Annamari,
A napozós Annamari
Veszélyt hoz,
Mitöl úgy
óvott
Családom,
Hogy csak titkon
Volt szabad
ööt látnom,
S az ócska kerékpáron,
övele
Elszállnom,
Elszállnom,
Elszállnom,
Elszállnom.
Minden fölött,
Egy világ fölött így szálltunk el
Annamarival
Három percig,
Elfelejtettük, hogy ö,
Azt, hogy ö melyik,
S azt, hogy melyik,
S azt, hogy melyik vagyok én,
Ahogy a fák is
Mind összefolytak.
Azóta is
Szememben összefolyik
Mi külön van...
Transcribed by IITI