(Cseh Tamás - Bereményi Géza)
Kívánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban,
Keresztben jégesö bombázza szét azt, amit láttam,
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el,
ágyamban felülve levetem a kabátomat.
Egy kisvárosban, ha jól emlékszem, túl elszálltam,
Hárman is voltak, ott megfogtak egy konyhában,
Szárnyam is volt, ott csapkodott, plafonra vert,
Ide is ütödtem, oda is ütödtem és odalent,
és odalent hárman is hívtak: gyere, ne félj már,
Félreértetted, nem úgy gondoltuk, hova is szállnál,
Szárnyaimból hullott a toll, s a kisvároson
Csendesen átment egy autóval egy rokonom.
Ez az a rokon, akire leginkább számítottam,
és ö volt az, aki otthagyott egymagamban,
Kint elzúgott egy autóban, puha estében,
Neki elárulnám, hogy ott a konyhában mitöl féltem.
Egy kisvárosban, ha jól emlékszem, túl elszálltam,
Hárman is voltak, ott megfogtak egy konyhában,
Pihegtem ott, s aki fogott, langyos tenyér,
S hallottam még, távol egy autó a sztrádára ér.
- Tegyük az ágyra, fáradtnak látszik, vigyázz, Laci!
- Nem kell már mindjárt az ágyat választani.
- Aludj már, mi bajod, éjszaka van!
- Miket is kiabálsz, miket is, szegény fiam!
- Micsoda rokon, micsoda autó, micsoda út?
- Tudtam, hogy végül, tudtam, hogy végülis idejut!
- Vigyázz, felugrik, fogd meg szegényt!
- Mit kívánsz, kérsz egy kis, kérsz egy kis tojáslepényt?
Akkor hát igyunk, ha már túl vagyunk az ijedtségen!
Akarod, hogy megcsókoljalak? Annyira féltem!
Ott hagytuk abba... hol is, Laci?
Holnap majd elmegyünk jegyeket váltani...
Egy kisvárosban, ha jól emlékszem, túl elszálltam,
Hárman is voltak, ott megfogtak egy konyhában,
Szárnyaimból hullott a toll, s a kisvároson,
Csendesen áthajtott egy autóval egy rokonom,
Csendesen átment puha estében egy rokonom.
Transcribed by IITI