Az eddig-volt véget ért
Mindaz, mi táplált, s érlelt
Egy hithq szenvedély, ami
FéltQ magányba tévedt

Bánkódni sincs miért
Nyugtot ember hiába vár
Még ha az én mélyére is száll
Enyhet ott úgysem talál

Azt mondta: "Egyszer talán
Ha mindez semmivé vált,
Nézzünk szembe újra
Mert még annyi minden vár
S jobb is lesz talán
Egyedül, mással nem gondolva"

Azt mondta: "Egyszer talán,
Ha mindez semmivé vált,
Nézzünk majd szembe újra
Mivé is válhattunk volna.

Mert ára van a múltnak
Néha több is, mint elég
Megfizetünk majd minden percért
Ha kiderült mennyit ért.

Keressük kábán
Amit csak a másik ád
Mindhiába
S csak ülünk némán
Együtt - árván
A semmi ágán,
A semmién..."

Lehet, én tévedtem
Kevés, mi összeköt
A tqz mégis hiányzik
Ami csak PtQle jött

Másban múltat keresni
Ámítás, árulás
Lélekben egyéni érték
Csak ettQl szép a más

A káprázatnak régen vége
P elment, igen messze jár
Így évek múltán csak azt remélem,
Mit keresett megtalált
De ha valaha ketten,
Behegedt sebekkel
Csak még egyszer találkoznánk
Bár megköszönhetném
Mindazt a jót, mit szánt rám

A semmi ágán...